Ma reggel (csütörtök) elindult a 7–8. osztályos csapat a Határtalanul erdélyi kirándulásra, pontosabban az „Irodalmi-történelmi barangolás Partiumban és Erdélyben” elnevezésű útra, amit a Bethlen Gábor Alapítványnak köszönhetünk évről-évre.

 

Mivel a határátkelésnél sem kellett várakoznunk, és a román rendőrök váratlan ellenőrzése sem okozott késést, a tervezett szalontai, máriaradnai és dévai programokat is sikerült megvalósítanunk.

 

A szalontai Csonka toronyban található Arany-emlékmúzeum meglátogatása után maradt időnk arra is, hogy körbejárjuk a református templomot. Koszorút helyeztünk el nemcsak az emlékmúzeumnál, hanem a templom mellett álló Arany János-szobornál is. Utunk során elhaladtunk a világosi vár tövében, és a szabadságharc fegyverletételének helyszínét is láthattuk a buszból.

 

A máriaradnai kegytemplom csodálatos és megható élményt nyújtott. A templom meghitt terében néhány percre el is csendesedhetett a társaság, ami különösen szép és emlékezetes pillanata volt a napnak. A Maros völgyében haladva érkeztünk meg Dévára, ahol sajnos a felvonó nem működött, ezért gyalog vágtunk neki a magasban álló Déva várának. Az ösvényen ugyan egy kicsit eltévedtünk, de végül sikeresen feljutottunk a várba, ahol szerencsére egy kút is akadt, így kiszáradt torkunkat is felfrissíthettük. A fáradságért bőven kárpótolt bennünket a csodálatos kilátás: a távolban a Déli-Kárpátok havas csúcsait is megpillanthattuk.

 

Torockón a megszokott Demeter Fogadóban — legalábbis a kísérők és a tavalyi kirándulók számára — ismét szívélyes fogadtatásban részesültünk. Elfoglaltuk szobáinkat, majd elfogyasztottuk háromfogásos vacsoránkat. Vacsora után még lehetőség nyílt egy kis esti sétára a faluban: megcsodáltuk a település fölé magasodó Székelykövet, majd mindenki nyugovóra tért.

 

Ránk is fér a pihenés, hiszen holnap újabb kalandok várnak ránk a csodálatos Erdélyországban.