Határtalanul! 2026.
1. Nap
Ma reggel (csütörtök) elindult a 7–8. osztályos csapat a Határtalanul erdélyi kirándulásra, pontosabban az „Irodalmi-történelmi barangolás Partiumban és Erdélyben” elnevezésű útra, amit a Bethlen Gábor Alapítványnak köszönhetünk évről-évre.
Mivel a határátkelésnél sem kellett várakoznunk, és a román rendőrök váratlan ellenőrzése sem okozott késést, a tervezett szalontai, máriaradnai és dévai programokat is sikerült megvalósítanunk.
A szalontai Csonka toronyban található Arany-emlékmúzeum meglátogatása után maradt időnk arra is, hogy körbejárjuk a református templomot. Koszorút helyeztünk el nemcsak az emlékmúzeumnál, hanem a templom mellett álló Arany János-szobornál is. Utunk során elhaladtunk a világosi vár tövében, és a szabadságharc fegyverletételének helyszínét is láthattuk a buszból.
A máriaradnai kegytemplom csodálatos és megható élményt nyújtott. A templom meghitt terében néhány percre el is csendesedhetett a társaság, ami különösen szép és emlékezetes pillanata volt a napnak. A Maros völgyében haladva érkeztünk meg Dévára, ahol sajnos a felvonó nem működött, ezért gyalog vágtunk neki a magasban álló Déva várának. Az ösvényen ugyan egy kicsit eltévedtünk, de végül sikeresen feljutottunk a várba, ahol szerencsére egy kút is akadt, így kiszáradt torkunkat is felfrissíthettük. A fáradságért bőven kárpótolt bennünket a csodálatos kilátás: a távolban a Déli-Kárpátok havas csúcsait is megpillanthattuk.
Torockón a megszokott Demeter Fogadóban — legalábbis a kísérők és a tavalyi kirándulók számára — ismét szívélyes fogadtatásban részesültünk. Elfoglaltuk szobáinkat, majd elfogyasztottuk háromfogásos vacsoránkat. Vacsora után még lehetőség nyílt egy kis esti sétára a faluban: megcsodáltuk a település fölé magasodó Székelykövet, majd mindenki nyugovóra tért.
Ránk is fér a pihenés, hiszen holnap újabb kalandok várnak ránk a csodálatos Erdélyországban.
2.Nap
A második napot bőséges svédasztalos reggelivel kezdtük, majd Nagyenyed felé vettük az irányt. Elsőként az 1849 januári vérengzés emléktáblájánál róttuk le tiszteletünket az áldozatok előtt, ezt követően pedig megtekintettük a református vártemplomot. A látogatás során közösen elénekeltünk egy református éneket is, amely emelkedett hangulatot teremtett.
A templomtól csupán néhány lépésre található a híres Bethlen Gábor Kollégium épülete. Itt a diákok betekintést nyerhettek az intézmény gazdag történetébe, és a korhűen berendezett tanteremben ülve egy kis időre maguk is átélhették, milyen lehetett egykor az iskolai élet. A kollégium modern sportpályáját is megtekintettük, majd tovább indultunk Vajdahunyad lenyűgöző várkastélyához.
A vár látványa mindenkit elkápráztatott. A gyerekek bejárhatták a lovagtermet, a kínzókamrát és a tornyokat is. Bár a folyamatos felújítási munkálatok miatt nem minden része volt látogatható, így is felejthetetlen élményt nyújtott számunkra.
Hazafelé útba ejtettük Gyulafehérvárt, Erdély egykori fővárosát. A katolikus székesegyházban számos erdélyi és magyar történelmi személyiség sírja és emlékműve található, köztük a Hunyadi család nyughelye is. Itt koszorúzással emlékeztünk meg a múlt nagy alakjairól.
A vásársoron a gyerekek kedvükre válogathattak a szuvenírek és apró emléktárgyak között. Torockóra visszatérve elfogyasztottuk a vacsorát, majd a Duna Napok rendezvényein vettünk részt. Az esti koncerteken nagyszerű hangulat uralkodott, különösen nagy sikert aratott Nagy Feró és Korda György fellépése, akik ismert slágereikkel szórakoztatták a közönséget.
Aki végig nézte a koncerteket, bizony későn térhetett nyugovóra, de bízunk benne, hogy reggelre mindenki kipiheni magát, és újult erővel vághat neki a következő nap kalandjainak.
3. Nap
Kirándulásunk harmadik napján Válaszútra indultunk, ahol a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményt és Múzeumot látogattuk meg. Itt a gyerekek megismerkedhettek Erdély különböző nemzetiségeinek és tájegységeinek jellegzetes népviseleteivel, hagyományaival, valamint a mindennapi életet bemutató használati tárgyakkal. A látogatás részeként tarisznyafestő foglalkozáson is részt vehettek.
Ezt követően a néhány száz méterre található, gyönyörű Bánffy-kastélyt kerestük fel. Miután megcsodáltuk az épület nagy részét díszítő, igényesen megmunkált fa belső burkolatokat, a kastély parkját fedeztük fel. A hangulatos kertben tavacska és játszótér is várt minket.
A szállásra visszatérve a délutáni órákban folytatódtak a Duna-napok programjai, köztük Tóth Gabi és a Tankcsapda koncertje. Természetesen a Bajnokok Ligája döntőjéről sem maradtunk le, majd a napot méltó módon zártuk: a falu központjában, a Duna-napok több ezer látogatójával együtt énekeltük a magyar és a székely himnuszt, amelyet látványos tűzijáték kísért.
4. Nap
A negyedik nap nagy programja az 1128 méter magas Székelykő meghódítása volt. Előtte azonban ellátogattunk a torockói Néprajzi Múzeumba, ahol a múzeum vezetője nemcsak a kiállított tárgyakat mutatta be, hanem röviden ismertette a falu történetét, múltját és jelenét is. Mesélt a helyi emberek mindennapjairól, miközben saját családja történetét és a múzeumban végzett munkáját is belefűzte az előadásába.
Ezután elindultunk a hegyre, amelyre kisebb-nagyobb megpróbáltatások árán sikeresen feljutottunk. A csúcsról, a környék legismertebb sziklájáról, gyönyörű kilátás nyílt a távoli vidékekre is. Tulajdonképpen már a felfelé vezető út során is számtalan lehetőség adódott látványos fényképek készítésére.
Rövid pihenő után az erdőn keresztül ereszkedtünk vissza. Szerencsére a talaj nem volt felázva, bár így is akadt néhány csúszós szakasz, ahol nem mindenki tudott talpon maradni. A vacsoráig maradt időnk a pihenésre, és a szállásunk udvarán különféle játékokkal is eltölthettük a délutánt.
Este a társaság a szokásosnál valamivel korábban tért nyugovóra, hiszen a túra alaposan igénybe vette a szervezetünket.
5. nap
Kirándulásunk ötödik napján a Tordai-sóbánya különleges világa várt ránk. A hatalmas föld alatti terek, a Rudolf-tárna és a sóból kialakított termek egyaránt lenyűgözték a gyerekeket. A bánya nemcsak természeti és ipartörténeti látványosság, hanem számos szabadidős lehetőséget is kínál: a tanulók örömmel próbálták ki a pingpongot és a biliárdot, valamint nagy érdeklődéssel fedezték fel a különleges akusztikájú föld alatti csarnokokat.
Ezt követően Kolozsvárra utaztunk, ahol megtekintettük Mátyás király szülőházát és a város egyik legjelentősebb műemlékét, a Szent Mihály-templomot és a Mátyás szobrot. Ellátogattunk a Házsongárdi temetőbe is, ahol tiszteletünket fejeztük ki a magyar kultúra és tudomány kiemelkedő alakjai előtt: Reményik Sándor, Dsida Jenő és Apáczai Csere János sírjánál koszorút helyeztünk el. Programunk része volt a Farkas utcai református templom megtekintése is, amelyet sajnos zárva találtunk.
A nap zárásaként a Tordai-hasadékban túráztunk. Erdély egyik legcsodálatosabb természeti kincse lenyűgöző sziklafalaival, meredek szurdokaival és gazdag növényvilágával kápráztatott el bennünket. A vadregényes táj felejthetetlen élményt nyújtott és méltó befejezése volt ennek a napnak.
IMG_20260601_095558067_HDR
6. nap
Elérkezett erdélyi kirándulásunk utolsó napja. Az egész hét során fantasztikus időnk volt, a túrák alatt még a felhők is a segítségünkre voltak, hiszen csak annyi dolguk akadt, hogy a túrák alatt árnyékot biztosítsanak számunkra. Az utolsó előtti napon azonban rázendített az eső, és a hazautazás délelőttjére is jutott belőle. A Király-hágót elhagyva, Partiumba érve viszont újra kisütött a nap, így már napsütésben közelítettük meg utolsó állomásunkat, Nagyváradot.
Ady Endre egyik kedvenc városában az ő nevét viselő líceum 7.A osztálya fogadott bennünket. Érkezésünkkor az iskola könyvtárosa mesélt röviden az intézmény történetéről, majd kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. Vendéglátóink egy rövid jelenettel elevenítették fel Ady nagyváradi éveit és egy gyönyörű népdalt is elénekeltek nekünk. Ezután a Holnaposok szoborcsoportjánál gyermekeink közösen elszavaltak egy Nagyváradon született Ady-verset, majd elhelyeztük koszorúnkat is. A nap egyik legjobban várt programja kétségkívül a focimeccs volt. A fiúk nagy csatát vívtak, amely végül igazságos döntetlennel zárult. A kézilabdameccs megszervezése már nagyobb kihívásnak bizonyult, mert a lányokat nehezebb volt pályára csábítani, de végül vegyes csapatokkal erre is sor került. A mi csapatunk győzött, ami nem is csoda, hiszen nálunk kiváló kézilabdás lányok játszottak. Az eredmény azonban másodlagos volt. Sokkal fontosabb volt az együtt töltött idő, az ismerkedés, a közös játék és a barátságok születése. Jó volt megtapasztalni, hogy bár országhatár választ el bennünket, mégis igaz a mondás: „egy vérből valók vagyunk”. A sportolás után vendéglátóink egy közeli fagyizóba hívtak meg bennünket, ahol még jutott idő egy kis beszélgetésre és nevetésre.
Hihetetlen gyorsan elrepültek az együtt töltött órák, így hamarosan búcsút kellett vennünk új barátainktól. Mielőtt végleg útnak indultunk volna, még tettünk egy gyors kitérőt Petőfi Sándor szobrához, majd néhány csendes percet töltöttünk a Bazilikában. Természetesen a Kanonok sor megtekintése és egy utolsó közös fotó a hatalmas Szent László-szobornál sem maradhatott ki. Buszunk már várt ránk, és elindultunk hazafelé, Gyömrőre.
Erdélyt magunk mögött hagytuk, de az ott szerzett élményeket és emlékeket biztosan még sokáig őrizzük majd.
